16.02.14. Hát megtörtént, megkérte a kezem! 🙂 No.3. De most SIKERÜLT!!! Bár nem úgy történt, ahogy képzeltem… Még jobb volt! 😉 A törzshelyünkre mentünk, nem vacsora volt, lévén hogy egy cukrászda a törzshelyünk (Bohém Cuki). Este voltunk ott, és a Valentin-nap miatt teljesen ki volt fosztva sütiügyileg. Alig volt pár darab sütike, viszont jó marketing piros fondant-os szív torták sorakoztak a hűtőpultban, szép ablakos dobozkákban.
Nekem kellett választanom, és mivel sejtettem, hogy ezúttal nem csak egy kis romantikus desszert majszolásáról lesz szó, egy egész tortát akartam amit fel is szeleteltettünk, mert helyben akartunk belőle enni. ( Egy milliszekundum alatt változtattam a döntésen, villámgyorsan cikáztak a gondolatok a fejemben: Melyik nyomi süti illik most ebbe a helyzetbe? De nem! Mert ha már nincs vacsi, akkor adjuk meg a módját és igen is legyen szív torta.)
Leültünk a kis kétszemélyes asztalka köré, csak mi voltunk a cukrászdában és már alig vártam a nagy kérdést. Huncutul pislantgattunk egymásra, én is Ő is. Nem tudom mire várt, talán arra, hogy legyűrjük az émelyítően édes, száraz csokitorta szeletünket. És IGEN! Nekem nem ment le a torkomon az egész adag, mert már ott dobogott a szívem meg már ‘tűkön ültem’. 🙂 És végre, végre megtörtént… De nem is akárhogy…
A telefonomat kérte, azt hiszem a wifit osztotta meg a sajátjáról, így meg tudtam nézni a korábban (nem is tudom hogy mikor) elküldött üzenetét, ami úgy szólt:” Lennél-e életem párja, szívemnek egyetlen babája?” Úgy meghatódtam, potyogott a könnyem, pedig tudtam hogy ez fog történni… De a versike még engem is meglepett. ♥
Közben jöttek vevők, egy apuka a kislányával. Ők is egy szív tortával távoztak. Párocska szerint ez egy jel volt, szerintem meg csak azt bizonyítja, hogy én is egy kislány logikájával ( és szépérzékével) bírok, de igazat adtam neki. Nem akartam elrontani a pillanatot, ami nekem is egy örök emlék marad.
Kis szolid, 2 személyes, megható, émelyítően édes ízű de akkor is a miénk, kettőnkké. Csak a kettőnkké.
A Gyűrű viszont a karika volt, nem az eljegyzési, mivel az már 10 éve az ujjamon van. 😉 Így hát felhúztuk a karikákat, egész este bennük is gyönyörködtünk, de a nap végén visszakerültek a dobozba, nehogy kár érje a fényüket, nem kockáztatok. Had pihenjenek az esküvőig (ami még mindig nem tudom hogy mikor lesz) Lényeg a lényeg, hogy most már hivatalosan is EL VAGYOK JEGYEZVE, jöhet az esküvő.
Na most már izgatott vagyok! 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: