A lánykérés után mi más következhetne mint a házasság. Ez így logikus, meg elvárt cselekmény. Én is azért húztam, halasztottam a ‘lánykéregetést’ 2 x mondtam nemet , mert szerintem a hosszú jegyesség rossz ómen és megbeszélés alapján döntöttük el, hogy ha el akar jegyezni Párocska akkor abban az évben össze is házasodunk. Nem cicózunk. 🙂
Na már most, a kezdeti házasság előtti para meg volt az én részemről legalábbis, és már ott tartottam hogy hagyjuk a fenébe az egészet, inkább egy 4 személyes ‘sunnyogós’ esküvő lesz a megoldás a félelmeim miatt. De lenyugodtam és már készen állok egy igazi fehér ruhás, vendégsereges menyegzőre.
Nem vagyok egy egyszerű eset, más repülne a vőlegénye karjaiba és belebolondulna az esküvő szervezésbe, de nem én. Lehet hogy pont azért, mert nem erősségem a szervezkedés, vagy mert fölösleges pénzkidobásnak gondoltam magát az esküvőt, a magamutogatásról meg nem is beszélve. De mélyen belül mégis vágyom az esküvői ruhás bevonulásra… Már kislány korom óta, hiszen anya csipke kendőjével a fejemen játszottam a plüss kutyám menyasszonyát és hetente többször is összeházasodtunk. 😀 Papírból csináltam a csokromat, a többi plüssfigura volt a vendégsereg, sohasem untam meg. Ja és arról nem is beszélve hogy meg nem tudom számolni hogy hány farsangon öltöztem be abba a bizonyos fehér ruhába. 🙂 És hogy még jobban tetézzem, elsőáldozó is voltam, ami annyit jelent hogy általános iskolás koromban kis menyasszonyként a templomban megkereszteltek.
Szóval mégis az a tipikus lány vagyok, aki elképzelte és el is játszotta az esküvőjét. Bár sohasem hatalmasról álmodoztam, inkább egy bensőségesebb családiasabbról, már csak azért is mert viszonylag kicsi a család meg sokakkal nem is tartjuk a kapcsolatot.
Elképzelt esküvőm: Ami tetszik az az ‘amerikai’ módi, na nem a templomos rész, bár az ellen sem nekem lenne kifogásom, inkább a szabad ég alatt megköttetett menyegző. 🙂 A szabad tér jelen esetben a saját kertünk lenne. De persze le lettem szavazva, mert a talaj sajnos nem olyan állapotban van hogy arra lehetne ‘alapozni’… Na mindegy, pedig már úgy elképzeltem a zöld füvön a csipketerítős asztalokat a direkt nem egyforma háttámlás székekkel. Meg a saját magam készített csipkés-befőttes-üveg mécseseket sorakozva a zsákvászon anyagú futón. Ha stílust kéne behatárolni, akkor a Counrty-styl ra szavaznék, vagy rusztikus stílusra azért sem vintage 😛 Az időjárás szeszélyessége miatt még a sátor is beleférne, de szigorúan csak ha fehér. Fehér és barack szín harmóniája dominálna a díszítés terén, semmi kihívó semmi túlzás. A fákon a szél mozgatná a szalagokat és virág lenne mindenhol… meg lufi! 🙂 de azok is csakis a két színből. Ilyen hangulattól mindenki házasodni akarna ♥
A tökéletes esküvő számomra az lenne ha a kutyusaimmal is le tudnának fényképezni, de ez esélytelen. Ehhez a produkcióhoz még sokat kéne gyakorolni velük. Előttem vannak a kis drágáim nyakkendőben ( kis szmokingban) amit a való életben 2 perc alatt letépnének magukról… 😀
A ruhám sem habos-babos királylányos lenne, nem tudnám magamat jól érezni benne. Csak egy kis egyszerű szabású, talán hosszú földig érő semmi abroncs, semmi flanc, de azért a csipke játszhat. 😉 És most pont leírtam anyukám esküvői ruháját, fura, de ha még meg lenne lehet hogy azt alakíttatnám át magamra.
A csokorról a kajáról és a zenéről is van elképzelésem, de azt majd a tervekben írom le, mert ezeket már nem csak álmomban akarom látni, ezek meg is lesznek valósítva. De jó volt elmerengni hogy milyen lenne ha…, sajnos nem ilyen lesz 🙁 de a lehetőségekhez mérten mindent elkövetek, hogy legalább nekünk emlékezetes legyen a nagy nap. 🙂
Folyt köv. a tervekkel.
Képek: innen
