“Nagy az isten állatkertje” címszóval próbálom elkönyvelni, hogy bizony van baj a köbön az emberekkel, a gondolkodásmódjukban, a világlátásukban. Ez sajna nem fog változni, de véleményem mindenképp van és most le is írom.
Kifakadásomat egy bizonyos cikknek köszönhetitek, mely túl sok sorban ecsetelte egy szerencsétlen másfél éves gyermek ‘lekövérezését’ egy fodrászatban. Egy jóérzésű embernek viszont szerintem nem erről szólt volna ez a történet. De mindenki úgy érti ahogy ítélőképessége és intelligenciája megengedi saját magának. Közben szomorúan láttam hogy majd félszáz ember támogatóan nyomkodta azt a bizonyos kék gombot és feltehetően nem érti a ‘csíziót’. Mert miről is van itt most szó? Csak arról, hogy egy fiatal anyuka kislányának “beszóltak” idegen IDŐSEBB nénik, konkrétan annyit mondtak, hogy „Jaj, látom, a kislányod mindig kétszer vacsorázik” , meg hogy „Én is látom, hogy ez a gyerek nem éhezik” (az idősebb szót ennél jobban nem tudom kihangsúlyozni) És azt hiszem ez itt a lényeg. Vagyis az, mikor ennyire éles a generációs szakadék két korosztály között. Az, amikor annyira elbeszélünk egymás mellett, hogy nem értjük meg, mit is akar mondani a másik.
Felénk például az ilyen ‘beszólást’ bóknak vesszük, mert igen is büszkén méregetik akár idegenek, akár rokonok, ismerősök a gyerekünket, hiszen egy egészséges gyermek milyen legyen ha nem hurkás stb. Sőt illik megköszönni az észrevételt miszerint nem tagadjuk meg a szemünk fényétől a dupla vacsit sem. 😛 Anno nagymamám is sokat mondta az öcsémre, hogy “vasgyúró”, de nem hiszem hogy bántásnak szánta volna, inkább büszke volt anyura, hogy ilyen jól tart minket (annak ellenére is hogy nem vetett fel bennünket a pénz).
De ha mégis olyan napunk van, hogy ‘talpból felszállva‘ is támadásnak vennénk bárminemű megjegyzést gyermekünk súlyát, (szemét, arcát, haját…) illetően, akkor is mindig azt kell néznünk, hogy KI MONDJA . És itt most nem arra gondolok, hogy Erzsi néni, vagy Mari néni a szomszédból, hanem inkább a szándékot. Mert gondoljunk csak bele: mi oka lenne az embereknek bántani, még ha szóval is egy gyermeket? Viszont ha a fejekben mindig csak a külsőségek forognak, egyből arra gondol a delikvens, hogy egy ilyen mondattal csakis szapulni akarják az ember ivadékát… Sajnálatos 🙁
Nem e felé a gondolkodás mód felé kéne tartanunk szerintem, nem lesz ez így jó. Nekem is sok időbe telt míg megtanultam, de tényleg nem mindenki ellenség és rosszindulatú. Habár létezik féltékenység és cinizmus, de ehhez is kell némi intelligencia hogy meg tudjuk különböztetni a ” Ki és miért mondja amit mond?” helyzetet. Ha a gondolkodásunkon nem is, vagy csak nagyon nehezen tudunk változtatni, akkor legalább ismerjük fel a józan ész diktálta lehetőségeket egy-egy mondat mögött, és persze a szövegkörnyezet sem mindegy. De ami a lényeg az a SZÁNDÉK, mert mindig A SZÁNDÉK A FONTOS! 😉
És ITT az ominózus cikk, ami engem kiakasztott. 😀
