Igen, újra itt vagyok. De nem csak a blog felületére tértem vissza, hanem (ha lehet ezt mondani) az életbe is.
Sok minden történt velem, eljegyzés, házasság, gyermekem megszületése… ennyi csak a mentségem. Bár sokan ezekből az élményekből merítenek ihletet, na meg magát a sztorit, nálam inkább a lustaság győzött és hát be kell hogy valljam, meg is lett az eredménye. Nem, nem az olvasók elvesztéséről beszélek, (arról a kemény négy emberről 😉 hanem hogy az írást mint terápiát is hanyagoltam. Be kellett hogy lássam, hogy igenis sokat segített ha kiírtam magamból a dolgokat. Most meg már nem is tudom elmondani a problémáimat barátnőknek; elkoptak, más irányt vett az életünk / anyámnak; nem akarok neki panaszkodni / páromnak; nem terhelném a kicsinyes bajaimmal, még a végén kiábrándulna belőlem. Egy szó mint száz, eddig a babára fogtam hogy nem tudok aludni de kiderült hogy a folyamatos agyalás megy alvás helyett nap mint nap és addig fogalmazom meg fejben a gondolataimat bármiről, mindenről amíg fel nem ébred a kicsi, és ez így megy egész este és hajnalban, addig míg el nem fáradok agyban…
Na de most csapjunk a lecsóba, izzanak az ujjaim és pörögnek a gondolataim, vajon melyik témával kezdjem? Volt időm raktározni, fejben folyton blogoltam. Írjak pl a véleményemről egy egy témával kapcsolatban – az már rég nem aktuális, felháborodásaimról amikor a családtagok kiakasztottak – ezek már meg vannak bocsájtva, tanulságok leszűréséről az elkövetett hibáimból – azt inkább nem reklámoznám. Akkor mi marad? …
A nagy semmi. Egy jó nagyra felfújt lufi ami pont most durrant szét és a kis latex darabkák esnek lefelé a földre. Hangtalanul, mégis úgy hallom, érzem hogy nagyokat puffan ahogy leérkezik. Szégyen. Ennyi? Ez vagyok? Ez lettem? Már nincs mit mondanom? De hisz az előbb ecseteltem hogy mennyi minden kavarog bennem ami zavar és le kell írnom mert különben szétdurranok én is mint a képzeletbeli lufim… Most nem megy, még mindig nem tudom, tudok ide figyelni… Máshol járok, máshol vagyok. Már csak képzeletben létezem, eltűnök, kipukkadok, semmivé leszek. És nagyokat puffanok ha leérkezem…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: